Hisztamin intolerancia gyógyszer

Hisztaminózis esetén több készítmény is elérhető a tünetek megelőzésére, vagy ha azok már megjelentek, akkor a csillapítására. A megelőzésben fontos szerepe van a DAO enzim készítményeknek, amely egy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. A tünetek megjelenése esetén a reakciók enyhítésére pedig az antihisztaminokat vethetjük be.

Amennyiben az ismert kiváltó élelmiszereket kizártátok, és továbbra is fennállnak a tünetek, abban az esetben az alábbi gyógyszerek alkalmazhatóak. Fontos azonban elkülöníteni, hogy melyik készítményt milyen esetben használjuk!

DAO enzim

Ha előre tudjátok, hogy hisztamintartalmú ételt fogtok fogyasztani, vagy esetleg nem vagytok tisztában az élelmiszer hisztamintartalmával, mert étteremben vagy vendégségben esztek, az első választás a DAO enzim készítmények használata. Pontosan úgy, mint laktózintolerancia esetén. Sertésveséből kivont DAO enzimet tartalmaz, bár megjelent egy vegán változat is, ahol hüvelyesekből szintetizáltak DAO enzimet, amely segít az étellel bevitt hisztamin lebontásában. Ezek a szerek azonban csak és kizárólag megelőzésre használhatóak. A DAO enzimekről részletesen ebben a cikkben olvashattok. >>> DAO készítmények

ANTIHISZTAMIN

Folyamatosan szedhetőek kisebb mennyiségben, megelőzési célból, ha tudod, hogy valami hisztamintartalmút fogsz enni, vagy a tünetek jelentkezésekor azok csökkentésére. Mindenképp egyeztess az orvosoddal, hogy az adott szert milyen adagolásban szedheted. Az antihisztaminok íz, tolerálhatóság, hatóidő és mellékhatások tekintetében térnek el egymástól. (Érdemes többfélét kipróbálni, és ha valamelyik panaszt okoz, akkor akár egy hét elteltével egy másikra váltani.)

Ha a gyógyszeres segítség mellett döntesz, akkor nagyon fontos, hogy megértsd az antihisztaminok működési elvét. Az antihisztaminok nem a bevitt hisztamin mennyiségét tudják csökkenteni, hanem az általa okozott tüneteket fedik el. Ha magas hisztamintartalmú ételt fogyasztunk, a benne lévő hisztamin ugyanúgy a testünkben kering, csak nem tud a hízósejteken dokkolni, mert ott már az antihisztamin elfoglalta a helyét, kvázi kiszorította, így ingereket sem tud kiváltani. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a hízósejtek felületén kulcslyukak vannak (H1R–H4R hisztaminreceptorok), amelyeket más-más kulcs tud működésbe hozni (hisztamin). Az antihisztaminok (más néven hisztaminreceptor-antagonisták) eltömítik ezeket a kulcslyukakat, hogy amikor a „kulcs” érkezik, ne tudjon semmilyen funkciót beindítani.

AZ ANTIHISZTAMINOK TÍPUSAI

A legfontosabb antagonisták a H1- és H2-receptor-blokkolók. Vannak ugyan már H3- és H4-blokkolók is, de eléggé gyerekcipőben jár még a dolog, mert például a H4-receptort csak 2000-2001-ben fedezték fel. Mindegyik antihisztamin csak egy receptoron hat, ezért fontos az antihisztamin helyes megválasztása és akár többféle antagonista egyidejű alkalmazása a meglévő tünetek alapján.

Egy kis magyarázat: Ha a vezető tüneteid az étel elfogyasztása után a tüsszögés, orrfolyás, viszketés, kiütések, hányinger (hányás) és alvászavarok, akkor neked H1-receptor-blokkoló antihisztaminra van szükséged.

Amennyiben a tüneteid az erős szívverés és a gyomorsavtermelési problémák, akkor a H2-blokkolóra van szükséged. Igaz, hogy mindkét szer működési mechanizmusa ugyanaz (dokkolják a receptorokat), de más tünetek megjelenését akadályozzák meg. Tehát refluxra hiába szedsz H1-blokkoló antihisztamint vagy kiütésre H2-blokkolót. Természetesen előfordulhat, hogy valakinek mindkét csoportba tartozó tünete is van, akkor lehet mindkét szert alkalmazni.

Melyiket válasszam?

H1-RECEPTOR-ANTAGONISTÁK

A H1-antagonisták minden típusú hisztaminózis esetén bevethetőek (hízósejtes betegség, bélbaktériumok elszaporodása vagy allergén kiváltotta szekunder intolerancia). Alkalmasak folyamatos szedésre, alkalomszerűen megelőzésre vagy a tünetek jelentkezésekor azok enyhítésére.

A hatóidő függ a szer hatóanyagától. Ha alkalomszerűen szedjük, egy szem körülbelül egy óra alatt kezd el hatni, és 2-6 óra, mire eléri a csúcspontját, és körülbelül egy napig hat, tehát nagyjából ezzel számolj.

Az első generációs antihisztaminokkal az a legnagyobb probléma, hogy álmosítanak. Ezek a szerek a H1-receptorok mellett blokkolják a muszkarinreceptorokat is, illetve a vér-agy gáton átjutva jelentős központi idegrendszeri hatásaik vannak. Nem nagyon használják már őket a kellemetlen mellékhatásaik miatt, általában csak azoknál, akik nem tudnak aludni, mivel esti bevételnél elvalvást segítőként is hat.

Hatóanyagaik: 

  • dimetindén (Fenistil)
  • klemasztin
  • difenhidramin
  • hidroxizin (Atarax)
  • ketotifen (Zaditen): nem okoz olyan mértékű fáradtságot, mint a fentiek
  •  

A második és harmadik generációs antihisztaminok jóval kevesebb mellékhatással rendelkeznek, és nem szedálják le az embert (vagy csak nagyon kis mértékben). A második generációs szerek nagymértékben szelektívek a H1-receptorokra, az agyba nemigen jutnak be, így a centrális hatásaik minimálisak. Mivel a vér-agy gáton nehezebben jutnak át, nem tudják elérni a központi idegrendszert, emiatt nem okoz nagymértékű fáradtságot. Ez azonban azt is jelenti, hogy az alvászavaron vagy az idegrendszert érintő tüneteken sem segít. A második generációs antihisztaminokkal pedig az a probléma, hogy a test által felszabadított hisztaminnal szemben az agyat nem tudják védeni.

A harmadik generációs antagonisták még kíméletesebbek, mert nem a májon keresztül bomlanak le (fexofenadin, deszloratadin, levocetirizin és rupatadin).

Hatóanyagaik: 

  • bilasztin (Lendin): kevés mellékhatás, íztelen
  • cetirizin (Cetigen, Cetirizin, Zyrtec): széles körben elterjedt, lehet álmosító hatása
  • deszloratadin (Aerius, Azomyr): nem álmosító, többen található nemkívánatos színezék
  • fexofenadin (Allegra, Telfast): az Allegra vény nélkül kapható
  • levocetirizin (Cetizal, Histisynt, Lertazin, Xyzal): lehet álmosító hatásuk
  • loratadin (Claritine, Loratadin)
  • rupatadin (Tamalis): új hatóanyag, 2008-ban engedélyezték Németországban

H2-RECEPTOR-ANTAGONISTÁK

A H2-antagonistákat elsősorban a gyomor-bélrendszert érintő tünetek esetén használják. A H2-receptorok nagy része a bél nyálkahártyájában, kisebb része a szívben és a véredényekben található. Hatásos a gyomorsavtermelés csökkentésében, a savas visszafolyás leküzdésében, hasmenés esetén, a gyomor- és nyombélfekély kezelésében.

Hatóanyagaik: 

  • ranitidin (Ranitic, Ranitidin, Zantac)
  • famotidin (Quamatel)

A H2-antagonistákat többször protonpumpagátlók (gyomorsavtermelést csökkentő szerek) adásával váltják ki, mert ezek a kiváltó okoktól függetlenül is csökkentik a gyomorsavtermelést (pl. ezomeprazol, omeprazol és rabeprazol).

A megfelelő hatás elérése érdekében a szert a vezető tünetek alapján kell megválasztani. Ám ezek nem helyettesíthetik a diétát, ne essünk abba a hibába, hogy bármit ehetünk, ha bevesszük a gyógyszerünket. Minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, esetünkben ezek általában gyakrabban is jelentkeznek a színezékek, tartósítószerek és vivőanyagok miatt. Érdemes olyat választani, amiben minél kevesebb, számunkra nem tolerálható anyag van, és amennyire csak lehet, szorítsuk vissza a gyógyszerszedést.

Figyelem!

Ez a weboldal tájékoztató jellegű. A cikkben elhangzottak nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot és tanácsadást. A gyógyszerszedés megkezdése előtt mindenképpen konzultálj gyógyszerésszel, kezelőorvossal az esetleges gyógyszerkölcsönhatások elkerülése érdekében, vagy esetleges egészségkárosodások elkerülése érdekében.