Hisztaminintolerancia okai

Hisztaminintoleranciáról akkor beszélhetünk, amikor a testünk olyan hisztamintöbblettel rendelkezik, amelyet már nem képes kielégítően elbontani, és ez tünetekhez vezet. A feltételezett okok közé tartozik a test által felszabadított nagy mennyiségű hisztamin, a szájon át bevitt hisztamin és/vagy biogén aminok nagymértékű fogyasztása és ezeknek a kombinációja. Ha nincs arányban a különböző forrásokból származó hisztamin mennyisége a test lebontási képességével, és ez az egyéni toleranciaküszöböt meghaladja, akkor „mérgezési” tünetek széles köre jelentkezhet.

A hisztamin megfelelő mennyiségben nem méreg, hanem a testünk egyik, számtalan funkciót ellátó hírnöke. Egy hisztaminnal elárasztott testben e folyamatok szabályozása minden bizonnyal zavart szenved. A legtöbb esetben valószínűsíthetően fizikai okok, környezeti tényezők és ezek keveredése felelős a zavart működésért. 

Primer és szekunder hisztaminintolerancia

Megkülönböztetnek primer (genetikai, veleszületett) és szekunder (kialakult) hisztaminintoleranciát.

Előidézheti a megnövekedett hisztaminszint, érzékenyebb receptorok jelenléte, a lebontásban vagy a celluláris felvételben való zavar (vitatott!). A primer hisztaminózis kapcsán még nagyon sok kutatásra van szükség, főleg azért, mert egyre gyakoribb a hisztaminfelszívódási zavar megjelenése gyerekeknél is úgy, hogy kiváltó okot nem találnak. Többen megkérdőjelezik azonban a primer formát, hogy egyáltalán ilyen létezik-e, előfordulhat-e olyan, hogy az ember egyszerűen úgy születik, hogy nem képes a hisztamin bontására.

Az biztos, hogy vannak a DAO és a HNMT géneknek olyan módosulatai, amely variációknál ezek az enzimek nem megfelelő hatásfokkal képesek működni. Olyan génhibát azonban még nem találtak, amely esetében egyáltalán ne működne a hisztaminbontás. Azoknál, akik élelmiszer-allergiával, atópiás dermatitisszel, asztmával vagy hisztaminintoleranciával küzdenek, fellelhetőek a DAO és/vagy a HNMT gének különböző variációi. Ezek a génvariánsok nem vezetnek minden esetben az adott enzim funkciójának zavarához vagy az intolerancia manifesztációjához. Feltételezések szerint ehhez más mechanizmusok is hozzájárulnak, hiszen nem minden asztmásnak vagy allergiásnak van hisztaminintoleranciája is. Ha pedig kell lennie egy másik tényezőnek is, amely előidézi az intoleranciát, akkor már nem tekinthető primer formának.

ENZIMES BONTÁS CSÖKKENT MŰKÖDÉSE

A DAO enzim zavarát előtérbe helyezik a HNMT aktivitászavarával szemben. Nem minden esetben a gyomor-bél traktusra lokalizálódik a zavar, de mivel a bél nyálkahártyájának felszíne óriási (kb. 250 m2), ezért nagy mennyiségű hisztamint tud rendelkezésre bocsátani, és itt a legnagyobb a hisztaminbontó enzimek aktivitása is. Ahol magas a testben a hisztamin szintje, ott normális esetben a bontás aktivitása is magas. Ha ez az egyensúly felborul, akkor jelentkezhetnek a hisztaminintolerancia tünetei, mint például hasmenés, hányinger, fejfájás vagy vérnyomásesés. Az eddig ismert esetek túlnyomó részét az enzimes bontás, ezen belül is leginkább a diaminoxidáz enzim nem megfelelő működése okozza. Ez a terület emiatt jóval kutatottabb is, több információ lelhető fel a témáról. Bár még az is vita tárgya, hogy a DAO zavart működése egyedül képes-e hisztaminintoleranciát okozni. Vannak olyan kutatási eredmények, amelyek azt állítják, hogy nem történik semmi abban az esetben, ha a DAO enzimes bontását megzavarják [Töndury et al. 2008, Kofler et al. 2009, Worm et al. 2009, Maintz et al. 2011], és persze vannak olyanok, amik azt támasztják alá, hogy ez önmagában is okozhatja a tüneteket [Maintz et al. 2006, Kiehl und Ionescu 1993, Sattler et al. 1990, Sattler et al. 1989, Sattler et al. 1988]. Továbbá vannak arra irányuló kutatások, amelyeknél hisztamin és más biogén aminok által okozott „mérgezéssel” kiváltották a hisztaminintolerancia tüneteit, és eközben a DAO működési rendellenessége volt megfigyelhető [Wantke, Götz und Jarisch 1993, Wantke, Götz und Jarisch 1993a, Götz 1996, Jarisch 2004]. Ez azonban mindenképp arra enged következtetni, hogy a DAO-nak igenis szerepe van a hisztaminintolerancia okozásában.

A DAO aktivitászavarához köthető okok a következők lehetnek:

◽️DAO-blokkoló gyógyszerek (lásd gyógyszerlista)

◽️a táplálékkal elvett biogén amin túlzott fogyasztása

◽️nagy mennyiségű alkohol fogyasztása vagy „láncdohányzás”

◽️krónikusan alacsony C-vitamin- vagy rézszint

◽️a bélflóra zavara, bélbetegségek, vírusfertőzés a belekben

◽️krónikus stressz, szorongás, pszichés zavarok

◽️feltételezhetően hormonális zavarok (pl. ösztrogén-progeszteron egyensúly felborulása)

A HNMT aktivitászavarához köthető okok:

◽️a folát (nem folsav!) és az aktív B12-vitamin (metilkobalamin) krónikus hiánya

◽️metilációs problémák az MTHFR gén variációi esetén

◽️májbetegségek

◽️HNMT-blokkoló gyógyszerek (ezekből még keveset ismernek, nincs elegendő kutatás)


Feltételezik, hogy a HNMT alulműködése megfelelő DAO-működés mellett nem okoz hisztaminintoleranciát.
 Ha a HNMT enzim nem megfelelően látja el az intracelluláris hisztamin bontását, valószínűleg képes a neurológiai tünetek felerősítésére és a hisztaminintolerancia krónikussá tételére.

Az intoleranciához vezető tünetek

csoportosítása

A hisztaminbontási zavarok szinte mindig más alapbetegségek következményeként jelentkeznek szekunder problémaként. Amennyiben a kiinduló kóros állapot gyógyítható, nagy valószínűséggel a hisztaminintolerancia is el fog múlni. Vannak olyan megbetegedések, amelyek nem érintik a gyomor-bél traktust, mégis kialakulhat mellettük hisztaminintolerancia, és természetesen vannak olyan, a gasztrointesztinális traktust érintő betegségek, amelyek okozhatnak átmeneti vagy végleges intoleranciát is. Vigyázat! A bél nem megfelelő működése vagy működésének megváltozása gyakran tünetmentes (pl. permeabilitási zavar, bélepithel sérülése, kismértékű gyulladások).

  • Nem a gasztrointesztinális traktust érintő alapbetegségek, melyeknek következménye LEHET a hisztaminérzékenység:

Atópiás betegségek:

▪️ atópiás dermatitisz
▪️ asthma bronchiale
▪️ allergiás rhinitis (szénanátha)
▪️ ételallergia (IgE)
        – orális allergiaszindróma (OAS, keresztallergia)
        – gasztrointesztinális allergia
        – anafilaxia
▪️ koszmó
▪️ urtikária

Nem atópiás alapbetegségek:

▪️ ételallergia (nem IgE)
       –  késői reakciós típus
       – malabszorpciós szindróma
▪️ krónikus urtikária
▪️ polyposis nasi (orrpolip)
▪️ masztocitózis
▪️ intolerancia a nem szteroidtartalmú gyulladásgátlókkal szemben (NSAID-intolerancia), szalicilátintolerancia
▪️ intolerancia a kontrasztanyagokkal szemben

A gyomor-bél traktust érintő alapbetegségek, amelyeknek következménye LEHET a hisztaminintolerancia:

Nem erozív gasztroenterológiai alapbetegségek*:

▪️ szénhidrát-felszívódási zavarok
▪️ laktóz, gyümölcscukor, szorbit stb.
▪️ élelmiszer-allergia**
▪️ gasztrointesztinális allergiák (I–IV-es típusú)
▪️ nem specifikus vagy posztinfekciós vékony- és vastagbél-elváltozások**
▪️ kollagén- vagy limfocitás kolitisz
▪️ NSAID-intolerancia
▪️ IBS
▪️ vastagbélpolipok, tumorok gyakori előfordulása
▪️ perzisztens vírusfertőzés
▪️ cöliákia**
▪️ eozinofil betegségek (nyelőcső, gyomor, bél)**
▪️ masztocitózis**, limfóma**, polipózisszindróma
▪️ ritka bélbetegségek

* előfordulásának gyakorisága szerinti sorrendbe rendezve
** ezek a betegségek súlyos esetben erozívvá válhatnak

Erozív gasztroenterológiai alapbetegségek:

▪️ akut és krónikus vékony- és vastagbélfertőzés (pl. szalmonella)
▪️ krónikus vastagbélgyulladás
▪️ Crohn-betegség
▪️ colitis ulcerosa
▪️ ritka vékony- és vastagbélgyulladások (pl. Behcet-szindróma)

Látható, mennyi betegség következménye lehet a hisztaminintolerancia. Emiatt nagyon fontos, hogy alapos kivizsgáláson vegyél részt, és ez különösen igaz azokra, akiknek a diéta ellenére továbbra is tüneteik vannak. Több helyen is olvashatod, hogy az eliminációs diéta hiba nélkül végezve pár nap alatt javulást eredményezhet. Ez csak abban az esetben van így, ha más olyan megbetegedések nem állnak fenn, amelyek befolyással lehetnek a hisztaminintoleranciára. Amennyiben megvan a kiváltó ok, a gyógyulás nagyon gyors is lehet, de természetesen előfordul, hogy évekig is eltart, amíg egyáltalán kiderül, hogy milyen egyéb zavarok húzódnak meg a háttérben.

Eddigi tapasztalataim alapján a legtöbb problémát a bélbetegségek (lyukas bél, a bélflóra egyensúlyának felborulása és gyulladások) okozzák. Emellett nagyon sokaknak van laktóz-, fruktóz-, szorbitintoleranciája vagy valamilyen allergiája (ezek is lehetnek eleve a bél megbetegedésének következményei). Gyakoriak a hormonális problémák, pajzsmirigy-alulműködés, valamilyen epepanasz vagy mikrotápanyag-hiány. Ezeken a területeken mindenképpen érdemes további vizsgálatokat végeztetni.