Jódpótlás hisztaminintolerancia esetén

A jód egy létfontosságú mikrotápanyag. Nemcsak a pajzsmirigyünknek, hanem lényegében szervezetünk összes sejtjének szüksége van rá kisebb-nagyobb mértékben, hogy egészséges maradhasson. Ez akkor sincs másképp, ha valaki hisztaminintoleráns. Írta: Szabó Csilla, Árvay Bálint

ORTOMOLEKULÁRIS JÓDPÓTLÁS ÉS A

hisztaminózis

A képen az látható, hogy még mennyi szervnek van szüksége jódra a sokak által ismert pajzsmirigyen kívül.

A kép forrása: „Jódpótlás tudományos alapokon” Facebook-csoport

JÓDHIÁNY

A jódhiány mára a lakosság nagy részét érinti. Ennek több oka is van. Egyrészt nem vagyunk azzal tisztában, hogy milyen napi beviteli mennyiség lenne számunkra ideális, így nem fektetünk rá kellő hangsúlyt sem a tengeri eredetű élelmiszerek (főleg algák) fogyasztását, sem pedig a megfelelő étrend-kiegészítő útján való bevitelt tekintve. Másrészt sajnos a jóddal kapcsolatos szakmai ajánlások is elég ellentmondásosak manapság. Harmadrészt környezetünkben is megszaporodtak az olyan mérgező anyagok, amelyek a szervezetünkbe kerülve kiszorítják a jódot a helyéről. Ilyenek a teljesség igénye nélkül a textíliáinkat átitató égésgátló szerek, bizonyos élelmiszeripari adalékok és gyógyszerek, valamint az agrokemikáliák, amelyek nemcsak a konvencionális, hanem sajnos a biotermesztésű növényekben is kimutathatóak. Ezenfelül léteznek más toxikus halogének is, amelyek a szervezetünkbe kerülve versengenek a jóddal, így súlyosbítva annak hiányát.

A modern kor embere sajnos csak minimális mennyiségben jut jódhoz, elsősorban tengeri eredetű élelmiszerek fogyasztása révén, amelyek viszont nemkívánatos méreganyagokat is tartalmazhatnak. (Arról nem is beszélve, hogy hisztaminintolerancia esetén fogyasztásuk erősen ellenjavallt.) Az algák, a tengeri halak és herkentyűk tartalmazhatnak a jódon kívül higanyt, arzént és egyéb nehézfémeket is attól függően, hogy honnan származnak. Ha ezekből szeretnénk a napi jódbevitelünket fedezni, akkor lehet, hogy a jódhiányt megszüntetnénk, de valószínűleg egyéb nem kívánt egészségügyi kihívással találnánk szembe magunkat, mint például a nehézfémterheltség és az ehhez kapcsolódó kellemetlen tünetek egész arzenálja.

Az utóbbi időben bebizonyosodni látszik, hogy a jódhiánynak komoly következményei lehetnek a társadalmunkra nézve. Soha ennyi pajzsmirigyproblémával, göbös strúmával, mellrákkal, petefészekcisztákkal, migrénnel, prosztataproblémákkal küzdő ember nem volt, mint napjainkban. Ezek bár multifaktoriális rendellenességeknek tekinthetőek, az okok között az egyik figyelemre méltó mindenképpen a jódhiány.

MEGFELELŐ JÓDTELÍTETTSÉG

Testünk az úgynevezett teljes jódtelítettség elérése esetén 1500 mg jódot tárol. Az RDA (recommended daily allowance = ajánlott napi beviteli mennyiség) ehhez képest 0,15 mg – no comment. Gondolom, mindenkinek feltűnik, hogy itt valami nincs rendben, ekkora mennyiségből soha nem fogjuk elérni a teljes jódtelítettséget, amelynek viszont számtalan pozitív hatása van egészségünkre. Alacsony jódbevitel mellett arra kényszerítjük jódigényes szerveinket, hogy egymással versengjenek ezért az értékes nyomelemért, és akarva-akaratlan is mindig lesz olyan, ami ebben a versenyben alulmarad, és nem jut elegendő jódhoz.

Jódpótlás hisztaminózis esetén

Na de kanyarodjuk akkor vissza a mi speciális esetünkre és a jód kapcsolatára. A jódpótlás hisztaminérzékenység és masztocitózis esetén a német szakirodalom alapján szigorúan tilos.

🤓📚 Mivel kutakodásaim során sem angol, sem német nyelven egyébként semmilyen arra utaló információt nem találtam, hogy a jód szervetlen formái hogyan hatnak a hisztaminháztartásra, így felkerestem a Svájci Hisztaminintolerancia Érdekegyesületet (Schweizerische Interessengemeinschaft Histamin-Intoleranz, SIGHI), hogy legyenek kedvesek a rendelkezésünkre bocsátani azokat a kutatási eredményeket, tanulmányokat, amelyek alapján a jódbevitel teljes megszorítását ajánlják. Többszöri megkeresésemre sem kaptam tőlük választ az elmúlt fél évben (akit érdekel ez a levél, a cikk alján elolvashatja). Ez idő alatt egyetlen kutatási eredményt sem találtam arra vonatkozólag, hogy a jód szervetlen formái, amelyeket jódpótlásra használunk, hisztaminfelszabadító hatással rendelkeznének. A jódpótlásra szánt készítményekben az elemi jód, a jodid vagy a jodát formáival találkozhatunk. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy feltehetőleg, mint sokan mások, ők is összekeverik a jódatomo(ka)t is tartalmazó bonyolult szerves vegyületeket a jód szervetlen formáival, és egy kalap alá veszik a jódpótlásra szánt jódot olyan szerves jódvegyületekkel, mint például a CT-kontrasztanyagok vagy bizonyos gyógyszerek. Ezeknél a bonyolult vegyületeknél – hiába tartalmaznak a molekulastruktúrájukban jódatomot (is) – az eddigi kutatások alapján nem maga a jódatom okolható az azonnali vagy késleltetett túlérzékenységi reakciókért, hanem maga az egész molekula, annak kémiai viselkedése. Prof. dr. Reinhart Jarisch is felhívja a könyvében a figyelmet arra, hogy a „jódallergia” (ha egyáltalán létezik ilyen) nem keverendő össze a kontrasztanyagokra adott reakcióval, mert megfigyeléseik alapján a reakciót nem maga a jód, hanem a kontrasztanyagokban található benzolkötések és más bonyolult szerves vegyületek okozzák (prof. dr. Reinhart Jarisch: Histamin und Seekrankheit, 122. o.).

Hivatkozik továbbá egy kutatásra is a könyvében, amely során 19 olyan pácienst vizsgáltak, akiknek a kórtörténetében kontrasztanyagra való túlérzékenységi reakciót regisztráltak. Provokációs teszt céljából szájon át Lugol-oldatot adtak nekik, amely egy jódpótlásra szánt, nagy koncentrációjú komplex készítmény (szervetlen jód). A kutatás eredménye az lett, hogy csupán 3 páciens reagált enyhébb módon (pl. csalánkiütés) a Lugol-oldatra.

Emiatt azt feltételezik, hogy a kontrasztanyagok esetében a súlyos reakciót azok bonyolult molekulaszerkezete okozza, és nem maga a jód. (Ezt a kutatást szerintem még tovább lehetne boncolgatni, hogy az alanyok valójában milyen mennyiségű Lugol-oldatot kaptak, milyen előkészítés előzte azt meg, hiszen lehet, hogy egyszerűen csak nem kellő elővigyázatossággal kaptak egy nagyobb adag jódot, ami valóban tud kellemetlen detox, illetve die off jellegű tüneteket okozni.)

The Role of Iodine in Hypersensitivity Reactions to Radio Contrast Media

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/20210815/

A Jarisch-könyvön kívül még egy kutatást találtam. Ez egy patkányokon végzett kutatás volt ugyan, amely természetesen nem egyenértékű azzal, hogy ez rajtunk is ugyanígy működne, mindenesetre érdekes lehet az eredmény számunkra is. A patkányok jóddal dúsított tojásokból kivont lipid- és vízoldékony frakciókat kaptak, aminek az lett az eredménye, hogy a jóddal dúsított tojás lipidfrakciói gátolták a hisztaminfelszabadulást.

The Suppressive Mechanism of Histamine Release From Rat Peritoneal Mast Cells of Iodine-Enriched

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/11517853

Saját tapasztalat

Tulajdonképpen a jód amúgy sem jó hírneve miatt azt gondolom, a SIGHI egyszerűen nem kellő körültekintéssel bélyegezte meg a jódpótlást kerülendőnek hisztaminintolerancia és masztocitózis esetén. Ez egyébként nem egyedülálló eset, hiszen a konvencionális orvoslásban pajzsmirigyproblémák esetén is szigorúan tilos a jód, és úgy tűnik, hogy ez a tiltás nem megalapozott. Erre tulajdonképpen akkor figyeltem fel, amikor nagyjából két ével ezelőtt egy ultrahangos vizsgálat során kiderült, hogy multigöbös strúmám van (amely azóta már unigöbössé változott, mert az egyik oldalon lévő kisebb méretű göbök eltűntek, és már csak egy nagyobb van meg). Mikor elkezdtem utánajárni, hogy ezt mi okozza, mi lehetne rá a megoldás, akkor olvastam valahol, hogy a göböket a genetikai hajlam mellett nagyrészt a jódhiány okozza, és ezek a göbök képesek a jódpótlás hatására akár zsugorodni is.

Azt tudtam, hogy én évek óta kerülöm a jódot, mint vámpír a fokhagymát, hiszen mi mást is tehetnék, amikor hisztaminintoleranciával tilos jódot szedni?!

Mivel a hisztaminnal nagy gondjaim nem voltak már, gondoltam, teszek egy próbát, legfeljebb egy pár rosszullét után abbahagyom, és beletörődök, hogy előbb-utóbb a göbök miatt műtétre kerül majd sor.

Miután elkezdtem a jódpótlást (a speciális helyzetem miatt valamivel hosszabb előkészületek után, mint amelyeket a jódprotokoll normál esetben ajánl), meglepődve tapasztaltam, hogy a mikrodózisoknál egyáltalán semmilyen tünetet nem okozott. Az első méregtelenítési tünetek a milligrammos adagoknál jelentkeztek, innentől már lassan tudtam haladni az adagok emelésével. A mellékhatások, amelyeket én a jód „számlájára” írnék, és nálam is jelentkeztek, a fejfájás, az agyi köd (brain fog) és a fáradtságérzet volt.

Ez igazából alátámasztja azt a feltételezésemet, hogy a szervetlen jódformáknak semmilyen hatása nincs a hisztaminháztartást tekintve, és ez csak egy félreértés a szerves jódvegyületek szerteágazó kellemetlen mellékhatásai miatt.

A továbbiakban nem mennék bele a jódszedés rejtelmeibe, hiszen már van egy jódprotokoll, amely némi finomhangolással nálunk is tökéletesen működik, úgyhogy inkább továbbirányítalak benneteket a Jódpótlás tudományos alapokon nevű Facebook-csoporthoz, ahol rengeteg további részletes információt találtok a jódról, jódszedésről és a jódot övező félreértésekről. A csoport vezetője Árvay Bálint, aki legjobb tudásával, idejét nem sajnálva segíti a csoporttagokat a jódpótlás rögös útjain, és nem mellesleg a hisztaminintolerancia sem idegen számára, így ha követni szeretnétek a jódprotokollt, akkor további segítséget tud nyújtani nektek is.

A jódpótlás megfelelő előkészítést igényel a méregtelenítési reakciók elkerülése vagy minimalizálása végett, ezért semmiképp ne kezdjetek bele segítség és alapos információgyűjtés nélkül!

Az alábbi levéllel kerestem meg a SIGHI-t. Mivel nem kaptam választ az első alkalommal, így még egyszer elküldtem, de sajnos másodszorra sem érkezett válasz.

Sehr geehrte Damen und Herren,
Mein Name ist Csilla Szabó und ich betreibe eine Informations-Webseite in Ungarn zum Thema Histaminintoleranz.
Auf Grund von zunehmendem Interesse an der Jod-Hochdosistherapie in unserer Geimeinschaft, schreibe ich diese E-mail an Sie. Da sich unter uns überwiegend Frauen befinden und eine angemessene Jodaufnahme für Schilddrüse, Brust und Eierstöcke essentiell ist, die Aufnahme jedoch in kontrolliertem Maße erfolgen sollte, möchte ich für die notwendigen Informationen sorgen.

Auf Ihrer Webseite habe ich schon mehrmals gelesen, dass Sie Ihre Leser vor Jodzufuhr warnen. Allerdings habe ich noch keine Studie gefunden, die bestätigt, dass Jod (in Form von anorganischem Jod oder Jodid) Histaminausschüttung auslöst oder begünstigt. Die organischen Jodbindungen, die wir in Kontrastmitteln finden, sind andere biochemische Verbindungen, weshalb sie andere Symptome auslösen können. Leider werden diese grundlegend verschiedenen Moleküle jedoch sehr oft gleich behandelt.

Nun meine Frage an Sie:

Können Sie mir vielleicht Studien nennen, welche mit anorganischem Jod oder Jodid durchgeführt wurden, und verdächtigt wurden, Histaminliberatoren zu sein?

Die zwei Studien, die ich bis jetzt gefunden habe, sind die Folgenden:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/11517853
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1002/recl.19670860406

Jedoch wird bei den Tierversuchen in den verlinkten Studien das Gegenteil bestätigt.

Da ich meiner Community gerne richtige Informationen mitteilen möchte, würde ich Sie bitten, mir Links, Studientitel oder sonstige wissenschaftliche Publikationen zu schicken, in welchen der Zusammenhang von Jod als Histaminliberator nachgewiesen werden kann. Im englischen Sprachraum konnte ich bis jetzt keine Studie finden, die diese Aussagen unterstützt.

 Ich bedanke mich im Voraus und freue mich auf Ihre Antwort.

Mit freundlichen Grüßen 
Csilla Szabó

További jó(d) olvasgatáshoz:

Jód ABC: https://www.gyogyitojod.hu/abc

Jódallergia: https://www.gyogyitojod.hu/allergia

Facebook-csoport: https://www.facebook.com/groups/palejod/

Könyvajánló:

Lynne Farrow: A gyógyító jód

Dr. David Brownstein: Iodine: Why You Need It 

És hogy az olvasni kevésbé szeretők se maradjanak le semmi jó(d)ról:

https://www.youtube.com/watch?v=X_TTp35zY1I