Jódpótlás hisztaminintolerancia esetén

Na de kanyarodjuk akkor vissza a mi speciális esetünkre és a jód kapcsolatára. A jódpótlás hisztaminérzékenység és masztocitózis esetén a német szakirodalom alapján szigorúan tilos.

🤓📚 Mivel kutakodásaim során sem angol, sem német nyelven egyébként semmilyen arra utaló információt nem találtam, hogy a jód szervetlen formái hogyan hatnak a hisztaminháztartásra, így felkerestem a Svájci Hisztaminintolerancia Érdekegyesületet (Schweizerische Interessengemeinschaft Histamin-Intoleranz, SIGHI), hogy legyenek kedvesek a rendelkezésünkre bocsátani azokat a kutatási eredményeket, tanulmányokat, amelyek alapján a jódbevitel teljes megszorítását ajánlják. Többszöri megkeresésemre sem kaptam tőlük választ az elmúlt években (akit érdekel ez a levél, a cikk alján elolvashatja). Ez idő alatt egyetlen kutatási eredményt sem találtam arra vonatkozólag, hogy a jód szervetlen formái, amelyeket jódpótlásra használunk, hisztaminfelszabadító hatással rendelkeznének. A jódpótlásra szánt készítményekben az elemi jód, a jodid vagy a jodát formáival találkozhatunk. 

Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy feltehetőleg, mint sokan mások, ők is összekeverik a jódatomo(ka)t is tartalmazó bonyolult szerves vegyületeket a jód szervetlen formáival, és egy kalap alá veszik a jódpótlásra szánt jódot olyan szerves jódvegyületekkel, mint például a CT-kontrasztanyagok vagy bizonyos gyógyszerek. Ezeknél a bonyolult vegyületeknél – hiába tartalmaznak a molekulastruktúrájukban jódatomot (is) – az eddigi kutatások alapján nem maga a jódatom okolható az azonnali vagy késleltetett túlérzékenységi reakciókért, hanem maga az egész molekula, annak kémiai viselkedése. Prof. dr. Reinhart Jarisch is felhívja a könyvében a figyelmet arra, hogy a „jódallergia” (ha egyáltalán létezik ilyen) nem keverendő össze a kontrasztanyagokra adott reakcióval, mert megfigyeléseik alapján a reakciót nem maga a jód, hanem a kontrasztanyagokban található benzolkötések és más bonyolult szerves vegyületek okozzák¹ 

Hivatkozik továbbá egy kutatásra is a könyvében, amely során 19 olyan pácienst vizsgáltak, akiknek a kórtörténetében kontrasztanyagra való túlérzékenységi reakciót regisztráltak. Provokációs teszt céljából szájon át Lugol-oldatot adtak nekik, amely egy jódpótlásra szánt, nagy koncentrációjú komplex készítmény (szervetlen jód). A kutatás eredménye az lett, hogy csupán 3 páciens reagált enyhébb módon (pl. csalánkiütés) a Lugol-oldatra.

Emiatt azt feltételezik, hogy a kontrasztanyagok esetében a súlyos reakciót azok bonyolult molekulaszerkezete okozza, és nem maga a jód. (Ezt a kutatást szerintem még tovább lehetne boncolgatni, hogy az alanyok valójában milyen mennyiségű Lugol-oldatot kaptak, milyen előkészítés előzte azt meg, hiszen lehet, hogy egyszerűen csak nem kellő elővigyázatossággal kaptak egy nagyobb adag jódot, ami valóban tud kellemetlen detox, illetve die off jellegű tüneteket okozni.) /The Role of Iodine in Hypersensitivity Reactions to Radio Contrast Media²/

A Jarisch-könyvön kívül még egy kutatást találtam. Ez egy patkányokon végzett kutatás volt ugyan, amely természetesen nem egyenértékű azzal, hogy ez rajtunk is ugyanígy működne, mindenesetre érdekes lehet az eredmény számunkra is. A patkányok jóddal dúsított tojásokból kivont lipid- és vízoldékony frakciókat kaptak, aminek az lett az eredménye, hogy a jóddal dúsított tojás lipidfrakciói gátolták a hisztaminfelszabadulást. /The Suppressive Mechanism of Histamine Release From Rat Peritoneal Mast Cells of Iodine-Enriched³/