Amennyiben az ismert kiváltó élelmiszereket már kizártad, és továbbra is fennállnak a tünetek, abban az esetben az antihisztaminok is alkalmazhatóak.
Több fajtájuk kapható, a legtöbb vény nélkül bármelyik patikában beszerezhető. Fontos azonban elkülöníteni, hogy melyik készítményt milyen esetben használjuk! Nem minden antiallergikum jó minden tünetre, amelyet a magas hisztaminszint okoz.
Emiatt jó, ha tisztában vagy vele, hogy a tüneteid milyen formában nyilvánulnak meg a leggyakrabban. Elsősorban emésztőrendszeri tüneteid vannak? Vagy inkább a klasszikus allergiára hajazó tüsszögés, kiütések, viszketés?
Ennek megfelelően érdemes kiválasztani az antihisztamint is!
Mielőtt bármilyen gyógyszert szednél mindenképp egyeztess az orvosoddal, hogy az adott szert milyen adagolásban szedheted! Az antihisztaminok íz, tolerálhatóság, hatóidő és mellékhatások tekintetében térnek el egymástól. (Érdemes többfélét kipróbálni, és ha valamelyik panaszt okoz, akkor akár egy hét elteltével egy másikra váltani.)
Ha a gyógyszeres segítség mellett döntesz, akkor nagyon fontos, hogy megértsd az antihisztaminok működési elvét. Az antihisztaminok nem a bevitt hisztamin mennyiségét tudják csökkenteni, hanem az általa okozott tüneteket fedik el.
Ha magas hisztamintartalmú ételt fogyasztunk, a benne lévő hisztamin ugyanúgy a testünkben kering, csak nem tud a hízósejteken dokkolni, mert ott már az antihisztamin elfoglalta a helyét, kvázi kiszorította, így ingereket sem tud kiváltani. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a hízósejtek felületén kulcslyukak vannak (H1R–H4R hisztaminreceptorok), amelyeket más-más kulcs tud működésbe hozni (hisztamin). Az antihisztaminok (más néven hisztaminreceptor-antagonisták) eltömítik ezeket a kulcslyukakat, hogy amikor a „kulcs” érkezik, ne tudjon semmilyen funkciót beindítani.
A legfontosabb antagonisták a H1- és H2-receptor-blokkolók. Vannak ugyan már H3- és H4-blokkolók is, de eléggé gyerekcipőben jár még a dolog, mert például a H4-receptort csak 2000-2001-ben fedezték fel. Mindegyik antihisztamin csak egy receptoron hat, ezért fontos az antihisztamin helyes megválasztása és akár többféle antagonista egyidejű alkalmazása a meglévő tünetek alapján.
Egy kis magyarázat: Ha a vezető tüneteid az étel elfogyasztása után a tüsszögés, orrfolyás, viszketés, kiütések, hányinger (hányás) és alvászavarok, akkor neked H1-receptor-blokkoló antihisztaminra van szükséged.
Amennyiben a tüneteid az erős szívverés és a gyomorsavtermelési problémák, akkor a H2-blokkolóra van szükséged. Igaz, hogy mindkét szer működési mechanizmusa ugyanaz (dokkolják a receptorokat), de más tünetek megjelenését akadályozzák meg. Tehát refluxra hiába szedsz H1-blokkoló antihisztamint vagy kiütésre H2-blokkolót. Természetesen előfordulhat, hogy valakinek mindkét csoportba tartozó tünete is van, akkor lehet mindkét szert alkalmazni.
A H1-antagonisták minden típusú hisztaminózis esetén bevethetőek (hízósejtes betegség, bélbaktériumok elszaporodása vagy allergén kiváltotta szekunder intolerancia). Alkalmasak folyamatos szedésre, alkalomszerűen megelőzésre vagy a tünetek jelentkezésekor azok enyhítésére.
A hatóidő függ a szer hatóanyagától. Ha alkalomszerűen szedjük, egy szem körülbelül egy óra alatt kezd el hatni, és 2-6 óra, mire eléri a csúcspontját, és körülbelül egy napig hat, tehát nagyjából ezzel számolj.
Az első generációs antihisztaminokkal az a legnagyobb probléma, hogy álmosítanak. Ezek a szerek a H1-receptorok mellett blokkolják a muszkarinreceptorokat is, illetve a vér-agy gáton átjutva jelentős központi idegrendszeri hatásaik vannak. Nem nagyon használják már őket a kellemetlen mellékhatásaik miatt, általában csak azoknál, akik nem tudnak aludni, mivel esti bevételnél elvalvást segítőként is hat.
A második és harmadik generációs antihisztaminok jóval kevesebb mellékhatással rendelkeznek, és nem szedálják le az embert (vagy csak nagyon kis mértékben). A második generációs szerek nagymértékben szelektívek a H1-receptorokra, az agyba nemigen jutnak be, így a centrális hatásaik minimálisak. Mivel a vér-agy gáton nehezebben jutnak át, nem tudják elérni a központi idegrendszert, emiatt nem okoz nagymértékű fáradtságot. Ez azonban azt is jelenti, hogy az alvászavaron vagy az idegrendszert érintő tüneteken sem segít. A második generációs antihisztaminokkal pedig az a probléma, hogy a test által felszabadított hisztaminnal szemben az agyat nem tudják védeni.
A harmadik generációs antagonisták még kíméletesebbek, mert nem a májon keresztül bomlanak le (fexofenadin, dezloratadin, levocetirizin és rupatadin).
A H2-antagonistákat elsősorban a gyomor-bélrendszert érintő tünetek esetén használják. A H2-receptorok nagy része a bél nyálkahártyájában, kisebb része a szívben és a véredényekben található. Hatásos a gyomorsavtermelés csökkentésében, a savas visszafolyás leküzdésében, hasmenés esetén, a gyomor- és nyombélfekély kezelésében.
Hatóanyagaik:
A H2-antagonistákat többször protonpumpagátlók (gyomorsavtermelést csökkentő szerek) adásával váltják ki, mert ezek a kiváltó okoktól függetlenül is csökkentik a gyomorsavtermelést (pl. ezomeprazol, omeprazol és rabeprazol).
A megfelelő hatás elérése érdekében a szert a vezető tünetek alapján kell megválasztani. Ám ezek nem helyettesíthetik a diétát, ne essünk abba a hibába, hogy bármit ehetünk, ha bevesszük a gyógyszerünket. Minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, esetünkben ezek általában gyakrabban is jelentkeznek a színezékek, tartósítószerek és vivőanyagok miatt.
Érdemes olyat választani, amiben minél kevesebb, számunkra nem tolerálható anyag van, és amennyire csak lehet, szorítsuk vissza a gyógyszerszedést.
Ha előre tudod, hogy hisztamintartalmú ételt fogsz fogyasztani, vagy esetleg nem vagy tisztában az élelmiszer hisztamintartalmával, mert étteremben vagy vendégségben eszel, az első választás a DAO enzim készítmények használata és nem az antihisztamin.
Pontosan úgy, mint laktózintolerancia esetén. Sertésveséből kivont DAO enzimet tartalmaz, bár megjelent egy vegán változat is, ahol hüvelyesekből szintetizáltak DAO enzimet, amely segít az étellel bevitt hisztamin lebontásában. A tapasztalatok alapján a vegán verzió rosszabbul tolerálható. Ezek a szerek azonban csak és kizárólag megelőzésre használhatóak.
https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_524_Farmakologia/ch10s02.html
https://www.histaminintoleranz.ch/de/therapie_medikamente.html
Csilla vagyok, természetgyógyász és epigenetikai szakértő. Régóta nem hagy nyugodni, hogy mi okozza valójában a hisztaminérzékenységet és milyen megoldásokat lehet bevetni, ha valakinek élete során van „szerencséje” megtapasztalni a vele járó kellemetlen tüneteket.
Iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről, ami a segítségedre lehet!
A hisztamin-anyagcsere egyik legfontosabb tényezője a bontóenzimek megfelelő működése. Egy kis odafigyeléssel azonban pótolhatjuk azokat a fontos kofaktorokat, amelyek elősegítik, hogy az enzimek a funkciójukat a lehetőségekhez képest a legjobban lássák el.
A Daosinra, csakúgy, mint az antihisztaminokra is, csak a diéta kiegészítéseként szabad tekinteni. Amennyiben betartjuk a diétát, az antihisztaminokat csak megelőzésként vagy a tünetek megjelenése esetén kell szedni. Az antihisztaminokkal ellentétben a Daosin csak és kizárólag a tünetek megelőzésére alkalmazandó.
A hisztamin számtalan funkciót lát el a szervezetünkben, emiatt a tünetek nagyon széles skálán mozognak, és különböző szervrendszereket érinthetnek. Nem minden érintett mutatja ugyanazokat a tüneteket. Feltehetően mindenki esetében található egy gyengébb terület, ahol a tünetek először felbukkannak, mielőtt a test többi részét is érintené. Mik a jellegzetes tünetei?
