Igyekszem mindenkit megtanítani arra, amit én is tudok a hisztaminról. Hiszem, hogy az „ellenség” megismerése az egyik kulcsa a győzelemnek. Ebben a cikkben bemutatnám neked, mi áll a tüneteid hátterében.
A hisztamin egy, a természetben is előforduló, egyszerű kémiai anyag, molekulatömege 111 dalton. A biogén aminokhoz – például szerotonin és tiramin – tartozik.
Vízben, etanolban könnyen oldható, azonban dietil-éterben nehezen, ami arra utal, hogy zsírban is nehezen oldódik.
Hőre nem reagál, hiába főzzük vagy fagyasztjuk.
A biogén aminok az aminosavak dekarboxileződése során jönnek létre. (Ez egy olyan kémiai folyamat, amelyben egy molekulából egy szén-dioxid-molekula lehasad.) Esetünkben ez az aminosav a hisztidin. Ennek a folyamatnak a katalizátora egy hisztidin-dekarboxiláz (HDC) nevű enzim, aktív B6-vitamin segítségével. Ezt az enzimet pedig a HDC nevű gén bocsátja rendelkezésünkre.
A hisztamin megtalálható az emberi és állati szervezetben mint szöveti hormon és neurotranszmitter. (A neurotranszmitterek ingerületátvivő anyagok, melyeknek az a feladata, hogy egyik sejttől a másikig üzenetet közvetítsenek.)
Hisztamint nemcsak az állatok, hanem növények is tartalmaznak, és a baktériumok is előszeretettel állítják elő nekünk.
Tulajdonképpen élő szervezet hisztamin nélkül nincs ezen a földön. Ezért nem létezik hisztaminmentes élelmiszer sem!
A hisztamin 1911-ben vált ismertté, annak idején az anyarozsban fedezték fel. Az anyarozs lilás-feketés, körülbelül 3,5 cm hosszú, élősködő növény, főleg a rozsgabonán él. Sok esetben az orvostudomány fejlődését a véletleneknek köszönhetjük. Ez ebben az esetben is így történt, ugyanis 1 évvel később derült fény arra, hogy az anyarozs, amelyben a hisztamint felfedezték, egy baktériumfertőzés áldozata volt, és tulajdonképpen az anyarozs egyáltalán nem tartalmaz hisztamint.
A felismerésnek óriási jelentősége volt a jövőre nézve, mert ez alapján rájöttek, hogy hisztamintermelő baktériumok állították elő a felfedezett anyagot. Minden élelmiszer, amelynek érési fázisa is van, és abban baktériumok is részt vesznek, természetes módon magasabb hisztamintartalommal rendelkezik (például paradicsom és padlizsán).
Az emberi test maga is termel hisztamint, a legfontosabb előállítási és raktározási helye a hízósejt, ahol vészhelyzet esetén a szekréciós vezikulumokból (apró kis hólyagok) azonnal felszabadítható. Továbbá még a bazofil granulociták, az enterokromaffin sejtek, az enterokromaffinszerű sejtek, az agy hipotalamikus magvainak hisztaminerg neuronjai, a trombociták és a neutrofil granulociták termelik és raktározzák.
A testünk által felszabadított hisztamin mellett a hisztamin lehet exogén (kívülről eredő) is; egyrészt belégzéssel (hisztaminprovokációs teszt), másrészt szájon keresztül (étkezéssel) juthat be, majd a bélből felszívódva a véráramon keresztül a májba vándorol.
A hisztamin az emberi testben számtalan funkciót lát el. Immunmoduláló, mediátor gyulladásos folyamatok esetén, neurotranszmitter és szöveti hormon. Molekuláris szinten a hisztamin szerepe a hisztaminreceptorok (H1R, H2R, H3R és H4R) aktiválása. Eddig négy ilyen receptort ismerünk. A receptorok a sejteken csücsülnek, és jelet küldenek a sejt belsejébe, ha egy hisztaminmolekula csatlakozik. Másrészt a hisztamin az aktív transzportmechanizmuson (monoaminizáció) keresztül is bejuthat a sejtbe, de erre vonatkozóan a kutatások még nem elég előrehaladottak.
1. A H1-receptor közvetíti a hisztamin immunmoduláló hatását. Ezek a receptorok főként az agyban, a simaizomsejteken, az endotél sejteken, a mellékvesében és a szívben expresszálódnak. Ez a receptor felelős az allergiaszerű tünetekért, mint a viszketés és gyulladás, a hörgők izom-összehúzódásáért, a kis- és nagyerek tágulásáért, csalánkiütésért, bőrpirosságért és a testhőmérséklet szabályozásáért.
2. A H2-receptor a gyomorsav-szekréciót, a bél transzportmechanizmusát (perisztaltika, motilitás) és a szívverést szabályozza. Főként a gyomor parietális sejtjein találhatóak, és a Gs-proteinhez kapcsolódnak, mely az adenil-ciklázt aktiválja, és ezáltal a cAMP-szint növekedését idézi elő.
3. A H3-receptor számottevő részét az agyban találjuk, idegrendszeri autoreceptor. Szabályozza a hisztamin kibocsátását az idegsejtekben, és a H1R és H2R mellett fontos szerepe van az alvás-ébrenlét, a táplálék- és vízfelvétel, a napi ritmus, valamint a testhőmérséklet szabályozásában.
4. A H4-receptort csak 2000-2001-ben fedezték fel. Máig erről a négy receptorról van tudomásunk. Hasonlóságot mutat a H3-receptorral, szerepe feltehetően az immunológiai folyamatok szabályozásában, a gyulladásokban és az asztmánál van.
Felvetődött egy 5. receptor létezése is, azonban úgy tűnik, nem igazi receptor, hanem a P450 típusú citokróm altípusa.
Tanuld meg velünk lépésről-lépésre, hogy:
A hisztamint a szervezetünk tárolja, amire pedig nincs szüksége, inaktiválja. A hisztamin lebontásának a testben 4 feltételezett útja van, de a felsorolásban lévő első két útvonal a legfőbb útvonal:
1. Oxidatív dezamináció a DAO és kismértékben a monoamin-oxidázzal (MAO-B) Reakciós egyenlet: hisztamin + H2O + O2 → (imidazol-4-il)acetaldehid + NH3 + H2O2
2. Metiláció a hisztamin-N-metil-transzferáz (HNMT) által. Koszubsztrátként metilcsoportdonor kell hozzá, ez általában az S-adenozil-L-metionin (SAMe) → a kapott bomlástermék: N-metil-hisztamin.
3. Acetilezéssel → acetil-hisztamin, ez a folyamat elsősorban mikrobiológiai jelentőségű, mikroorganizmusok végzik
4. Hidroxilezéssel → hidantion-propionsav. Kofaktora lehet a C-vitamin. Feltehetően ez az útvonal nagyon csekély jelentőségű
Nagyjából a hisztamin 70%-át a HNMT enzim bontja le, ezért a metiláció különösen fontos szerepet kap a hisztamin semlegesítése során. A fennmaradó hisztamint bontja a DAO enzim, ez az arány azonban a szervtől és a szövettől függően erősen változik. A szövettípustól függően az egyik vagy a másik enzim játszik meghatározó szerepet a hisztamin lebontásában.
A DAO-t a sejtek szekréciós fehérjeként választják ki, ezért ez a felelős a sejten kívüli (extracelluláris) bontásért. Ezzel szemben a HNMT mint citoszolprotein csak a sejten belüli (intracelluláris) lebontásért felelős, például az agyban és a májban.
A bélnyálkahártya sejtjei, az enterociták termelnek és raktároznak egy enzimet, amely le tudja bontani a hisztamint. Ezt az enzimet nevezzük diaminoxidáznak. Molekulatömege 90.000 dalton, és réztartalmú. A DAO legnagyobbrészt a vékonybél nyálkahártyasejtjeiben és a vastagbél első részében (colon ascendens), de a vesében és a thymusban is előfordul. Terhesség alatt a placenta is termel DAO-t, ez idő alatt 100-300-szor magasabb a vér DAO-tartalma, mint a nem terheseknél. A DAO kiválasztódik a bél nyálkahártyájából a béllumenbe, majd ott a sejteken kívül nagyrészt elbontja az élelmiszerekből származó hisztamint, mielőtt a szervezet fel tudná venni. Ily módon a DAO képezi az első akadályt a hisztamin testbe történő behatolása ellen.
A DAO enzim kofaktorának a 6-hidroxidopát és a piridoxál-foszfátot (B6-vitamin) tartják. A diaminoxidáz egy érzékeny enzim, amelynek működését különböző anyagok jelentősen gátolhatják, ezek lehetnek: más biogén aminok (DAO-blokkolók), az alkohol és bomlásterméke, az acetaldehid, különböző gyógyszerek hatóanyagai.
Az ételekből származó hisztamin, amely ennek ellenére a bél nyálkahártyáján keresztül felszívódik a szervezetbe, belép a véráramba, és a májba érkezik. A máj, amely általánosságban a test méregtelenítő szerve, a HNMT enzim segítségével bontja le a fennmaradó hisztamint.
A kutatások jelen állása szerint feltételezik, hogy a DAO csökkent működése miatt a nem megfelelő hisztaminbontás következményeként az N-metil-transzferáz enzim működése is csökkent lesz. Ebben az esetben a hisztamin bomlástermékei gátolják a HNMT enzim működését. Ezzel magyarázható, hogy a diaminoxidáz aktivitásának csökkenése a bélben az egész hisztamin-anyagcsere kisiklásához vezethet.
A másik legfontosabb enzim a DAO mellett a HNMT enzim. Az, hogy milyen mennyiségben és arányban termelődik, jelentősen függ a szervtől és a sejtek típusától. A metiltranszferázok olyan enzimek, amelyek metiláció révén bontják szubsztrátjaikat. (Az enzim által katalizált reakció kiindulási vegyületét szubsztrátnak nevezik.) Mint a neve is sugallja, a HNMT egy olyan metiltranszferáz, amely a hisztamin metilációjára képes.
A legnagyobb mennyiségű HNMT a központi idegrendszerben és a jejunumban (a vékonybélben a doudenum és ileum közötti rész) termelődik. Megtalálható továbbá a tüdő, hörgő, lép, gyomor, máj és vese szervekben is.
A központi idegrendszerben, a hörgők nyálkahártyájában és a bőrben a HNMT a fő lebontási útvonal.
A HNMT működésének zavara ezáltal legfőképp azon szerveket érinti, ahol az N-metil-transzferáz a fő lebontó, de ezek közül is legnagyobb mértékben az agy érintett, mert itt a DAO semmilyen mértékben nincs jelen. A HNMT aktivitászavarához ezáltal legfőképp neurológiai szimptómákat társítanak. Míg a DAO a kívülről érkező hisztamintól védi elsősorban a testet, addig a HNMT fő feladata az endogén hisztamin bontása.
A DAO egy úgynevezett exkréciós enzim, ami azt jelenti, hogy az általa termelt anyagot kívülre üríti, nem marad a sejt belsejében, ezért a DAO főként a sejteken kívül, a sejtek közötti térben bontja a hisztamint. A HNMT ezzel szemben a sejtek belsejében (citoszol) lokalizálódik, oldott formában. A hisztamin azonban a sejteken kívül cirkulál, ezért képes arra, hogy híreket közvetítsen a sejtek között, és önállóan a sejtmembránon nem képes átjutni. Az idegsejtekből a hisztamin szintén a szinaptikus hasadékba ürül, így tud kémiai jeleket közvetíteni a többi idegsejtnek.
A MAO a sejtek belsejében található, a mitokondriumok külső membránjába integrálódva. Két formája van, a MAO-A és a MAO-B. Mindkét formája a biogén aminokat bontja dezaminációval, csak az a különbség közöttük, hogy más-más aminok bontását részesítik előnyben. A MAO-A a szerotonint, a MAO-B a ß-fenil-etil-amint részesíti előnyben {Geha et al.2001}. Az, hogy melyik aminoxidáz melyik amint bontja, nem kizárólagos, hanem az aminok koncentrációjától függ.
Alacsony hisztaminkoncentráció esetén a bontást a DAO egyedül végzi, magas koncentrációnál kismértékben a MAO-A és szinte jelentéktelen mennyiségben a MAO-B {Ochiai et al.2006}.
Erősen csökkent MAO-B-aktivitás (például genetikai snp miatt, vagy MAO gűtló gyógyszerek tartós szedése esetén) azonban társulhat magas hisztaminszinttel, mert a MAO-B zavara indirekt (közvetett) módon vezethet a hisztaminszint emelkedéséhez. Ebben az esetben a MAO-B által nem elbontott biogén aminokat is a DAO-nak kell lebontania, ezáltal kisebb kapacitása marad a hisztaminra.
Csilla vagyok, természetgyógyász és epigenetikai szakértő. Régóta nem hagy nyugodni, hogy mi okozza valójában a hisztaminérzékenységet és milyen megoldásokat lehet bevetni, ha valakinek élete során van „szerencséje” megtapasztalni a vele járó kellemetlen tüneteket.
Hirtelen jelentkező heves szívdobogás, a végtagok bizsergése, szorító mellkasi érzés, verejtékezés, remegés, hányinger és nem utolsó sorban leírhatatlan mértékű félelem a haláltól, a jövőtől és attól, hogy mikor jön a következő rosszullét. Félelem a félelemtől…
Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy életem utolsó 10 évének legboldogabb időszakai az étkezés szempontjából a terhességeim voltak. Kovászos uborka dinnyével, kolbász ananásszal (igazi foodporn) és hasonló kombinációk kreálása volt a kedvenc szórakozásom, ráadásul teljesen tünetmentesen.
A hormonháztartás egyensúlyának felborulása szintén okozhat hisztaminproblémákat, vagy rossz irányba befolyásolhatja a hisztamin-anyagcserét. A legnagyobb szerepet feltehetően az ösztrogén, és ezen belül is az ösztradiol játszik.
