Idesoroljuk:
▫️ Fóbiák
▫️ Pánikzavar
▫️ Generalizált szorongás (generalized anxiety disorder [GAD])
▫️ Obszesszív-kompulzív spektrumzavar (obsessive-compulsive disorder [OCD])
▫️ Akut stressz és poszttraumás stressz-zavar (post-traumatic stress disorder [PTSD])
A szorongásos zavarok megjelenéséért feltehetően több tényező is okolható. Sok esetben a szakemberek egyetlen okot vesznek figyelembe, és csak ezt az egyet kezelik, ami természetesen csak félsikerekhez vagy nem egy esetben teljes sikertelenséghez vezet. A szorongásos zavarok esetén ez különösen veszélyes lehet, mert az elszenvedett kudarcok miatt a betegek sokszor még rosszabb állapotba kerülnek.
1. Hosszú távon hajlamosító tényezők
▫️ Genetika
▫️ Gyerekkori körülmények: neveltetés, szülőktől látott minták, túl kritikus, szélsőségesen magas elvárások
▫️Idővel felhalmozódó stressz
2. Biológiai okok
▫️ Neurotranszmitterek egyensúlyának felborulása: Olyan fiziológiai egyensúly-eltolódások az agyban, amelyek összefüggésbe hozhatók a szorongásos zavarokkal. Ezt okozhatja örökletes érzékenység vagy hosszabb ideig tartó stresszes életszakasz. A különböző neurotranszmitterek hiánya eltérő zavarokhoz vezet.
▫️ Egyes agyi régiók, mint az amigdala és a locus caeruleus rendellenes működése
▫️ Egyéb egészségügyi kihívások: pajzsmirigy-túlműködés, mitrális prolapsus (mitrális billentyű előreesése), premenstruációs tünetegyüttes (PMS), hipoglikémia
3. Rövid távú kiváltó okok
▫️ Pánikrohamot előidéző stressztényezők: jelentős személyes veszteség, jelentős változás az életben, serkentőszerek használata
▫️Fóbiák: ésszerűtlenül eltúlzott félelem egy adott tárgytól, tevékenységtől vagy helyzettől
▫️ Trauma: súlyos autóbaleset, fulladásközeli élmény, roham átélése
4. Fenntartó okok
▫️ Fóbiás helyzetek kerülése
▫️ Aggodalmas belső monológ: „Mi van, ha…? Mit gondolnak majd…? Mit csinálok, ha…?” Ismerősek, ugye?
▫️ Téves meggyőződések
▫️ Elfojtott érzések
▫️Az asszertivitás hiánya: Az asszertív kommunikáció határozza meg a helyes egyensúlyt az alázatosság (amikor félünk kinyilvánítani a kéréseinket) és az agresszivitás (ahol kikényszerítjük, amit akarunk) között. Aki hajlamos a szorongásra, inkább alázatosan szokott viselkedni.
▫️ Izomfeszültség: A légzésen keresztül képes fenntartani a feszültség érzését. Az izomfeszültség korlátozza a légzést. Ha a légzésed felszínessé válik, nagyobb valószínüséggel fogsz szorongani.
▫️ Drogok használata, étkezési tényezők: A serkentőszerek, mint a koffein vagy a nikotin, érzékenyebbé tehetnek a pánikrohamokra. Ugyanez igaz az ételekben lévő adalékanyagokra, például az ízfokozókra, cukorra és hisztaminra is.
▫️ Nagyon stresszes életmód
▫️ Motiváció hiánya
A szorongásos zavarok esetén zajló biokémiai folyamatokban a hisztamin mint neurotranszmitter kiemelkedő jelentőségű. A félelemmel teli gondolatokra, ijedtség hatására a test hisztamint szabadít fel, ami, ha hosszabb ideig is fennáll, képes a hisztaminháztartás felborítására. Az aggódás és szorongás által előidézett magas hisztaminszint a DAO és a HNMT enzimek kifáradásához vezethet. Ezáltal az összes szorongásos zavar okozhat hisztaminintoleranciát, vagy felerősítheti annak tüneteit.
Ha túl sok a hisztamin a szervezetben, a test válaszként adrenalint szabadít fel. A hisztamin értágító hatású, és emeli a pulzusszámot, ezáltal a vérnyomás lecsökken. Ennek ellensúlyozására nagy mennyiségű adrenalin kerül felszabadításra, amely emeli a vérnyomást és csökkenti a hisztaminszintet. Az adrenalin azonban erős szívdobogást, nyugtalanságot és fejfájást okozhat. Ez rendkívüli stresszhelyzetet eredményezhet a testben, ami pánikhoz vezet, és a hízósejtek további hisztaminfelszabadítással reagálnak rá.
Tulajdonképpen egy ördögi kör jön létre, amelyet nehéz megtörni, és lehetséges, hogy pszichológus vagy pszichiáter támogatása is szükséges hozzá. Jogosan merül fel az a kérdés is, hogy akkor melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás. A szorongás váltja ki a folyamatos hisztaminfelszabadulást, ami idővel hisztaminintoleranciához vezet, vagy az állandóan emelkedett hisztaminszint okozza a szorongást?
Egyes esetekben nagyon nehéz eldönteni, hogy a probléma valójában hol gyökerezik. Az biztos azonban, hogy pánikbetegséget, fóbiát és egyéb szorongásos zavarokat a hisztaminintolerancia önmagában nem tud okozni, még ha régebben feltételezték is róla (lásd dr. Carl C. Pfeiffer). Ha így lenne, akkor tulajdonképpen minden hisztaminintoleránsnak valamilyen szintű szorongásos zavarral is meg kellene küzdenie, de hála égnek a betegek csak egy kisebb hányadánál jelentkeznek pszichés tünetek.
Ehhez feltehetőleg a fent említett tényezők közül több együttes jelenlétére van szükség. Ha az ember genetikailag hajlamos a szorongásra, ehhez társul egy hosszan tartó stresszes időszak, amely során jelentkezik esetleg insomnia (álmatlanság) is, már ez elegendő ahhoz, hogy a hisztaminszint magasabb legyen. Ha ez tartósan fennáll, a hisztamin-anyagcserére rendkívül kedvezőtlen befolyással van, és a DAO enzim szintjét csökkenti. Amennyiben ezt az egyébként is magas hisztaminszintet még az étkezéssel és alkoholfogyasztással is tovább emeljük, az pánikrohamokhoz vezethet. Az ismétlődő pánikrohamok pedig a pánikbetegség kialakulását okozhatják, és mivel a pánik erőteljes hisztaminfelszabadulással jár, így tulajdonképpen ez a két, egymástól eltérő betegség, egymás éltetőjévé, fenntartójává válik.
Dr. Carl C. Pfeiffer a 1970-es években összefüggést talált a magas (hisztadélia) és az alacsony (hisztapénia) hisztaminszint, valamint bizonyos pszichés betegségek között. Azt a nézetet vallotta, hogy a mentális betegségek kialakulásáért metilációs probléma a felelős. Azzal magyarázta a feltevését, hogy a metiláció felelős az agyban található kulcsfontosságú neurotranszmitterek – mint a szerotonin, dopamin, norepinefrin és hisztamin – termelődéséért és a felesleges mennyiség lebontásáért is. Rájött, hogy a metilációs aktivitást monitorozni tudja a vérben mért hisztaminszint révén. A mentális zavarokkal küzdő betegeinek kezelése azon a módszeren alapult, hogy a metilációt ortomolekuláris mikrotápanyag-pótlással, aminosavak adásával egyensúlyba hozza. Kutatásai során több mint 20.000 skizofrén beteget vizsgált és próbált kezelni. Dr. Pfeiffer a halála után, 1988-ban a szellemi hagyatékát dr. William J. Walshra ruházta.
Dr. Walsh, a Walsh Research Institute nonprofit szervezet alapítója továbbra is úttörő az agy anyagcseréjének kutatása terén.
Dr. Pfeiffer és dr. Walsh a kutatásaik alapján a betegeket két típusba sorolták:
A magas hisztaminszinttel (hisztadélia) rendelkező típusok az alábbiakra hajlamosak:
A túl alacsony hisztaminszinttel (hisztapénia) rendelkezők pedig az alábbiakra hajlamosak:
Az 1980-as években a központi idegrendszerben felfedezték a H3-receptort, ami bebizonyította, hogy a hisztamin nemcsak mint a szöveti hormon, hanem mint neurotranszmitter is funkcionál. A H3-receptor az emberi testben főként preszinaptikusan található meg a központi és a perifériás idegrendszerben. Autoreceptorként gátolja a hisztaminfelszabadulást. (Ez úgy működik, hogy a hisztamin a receptoron dokkolva saját maga juttat olyan információt a sejtbe, amellyel a további felszabadulást megakadályozza: negatív visszacsatolási mechanizmus.) A preszinaptikus receptorokon – különösen a H3-receptoron – a hisztamin szabályozólag hat a noradrenerg, szerotoninerg, kolinerg, dopaminerg és glutaminerg idegsejtekre a központi és perifériás idegrendszerben azáltal, hogy gátolja az acetilkolin, norepinefrin és a szerotonin felszabadulását. Ennek pedig az alábbi tünetei lehetnek: szorongás, pánik, nyugtalanság, szapora szívverés, alvászavar és pszichózis. A hisztamin tehát közvetett módon befolyásolja e neurotranszmitterek hatásait. E mechanizmusok által a H3-receptorok részt vesznek az éhség- és szomjúságérzés, a nappali-éjszakai ritmus, a testhőmérséklet és a vérnyomás szabályozásában. Ezenkívül ez a receptor szerepet játszat a idegi eredetű fájdalom patofiziológiájában, skizofrénia, Parkinson-kór és ADHD esetén.
Hiába, a fenti felfedezések ellenére az agyi régiók működése és a neurotranszmitterek pontos szerepe a szorongásos betegségek esetén a mai napig nem teljesen tisztázott. A mentális zavarokkal küzdők csak egy bizonyos hányadánál mutatható ki hisztamintöbblet, másoknál kórosan alacsony a hisztaminszint, egy részüknél pedig teljesen normális, és látszólag nincs összefüggés.
Nem lehet azt mondani, hogy minden hisztaminintoleráns vagy masztocitózisos beteg pszichés problémákkal küzdene, vagy fordítva. A fent felsorolt kiváltó okok keveredése okozza a pszichiátriai betegségeket, és a részletesebben taglalt biológiai tényezők, mint a rossz metiláció vagy a H3-receptor szerepe csak egy közülük. Ha a kiváltó tényezőkből csak egyre koncentrálunk, nagy eséllyel nem fogunk eredményeket elérni a gyógyulás terén.
Egy holisztikusabb szemlélettel, amely az ember egészét nézi és próbálja „megjavítani”, nagyobb sikereket könyvelhetünk el.
Szeretnél villámgyorsan eligazodni a hisztaminintolerancia világában?
Csatlakozz hozzánk és megtanítjuk neked is, hogyan lehetsz saját magad hisztamin szakértője!
Roger Baker: Wenn plötzlich die Angst kommt: Panikattacken verstehen und überwinden
Klaus Bernhardt: Panikattacken und andere Angststörungen loswerden: Wie die Hirnforschung hilft, Angst und Panik für immer zu besiegen
Kyra und Sascha Kauffmann: Natürlich high
Dr. Edmund J. Bourne: Szorongások és fóbiák gyógyításának kézikönyve
Eckhart Tolle: A most hatalma
https://metabolichealing.com/histamine-allergies-brain-gut-health/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3764848/
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0753332200800694
https://integrative-medicine.ca/when-excess-histamine-feels-like-a-panic-attack/
https://www.histaminintoleranz.ch/de/histaminose_histaminstoffwechsel.html#freisetzung
A hisztamin intoleránsok között szembetűnően gyakori a pajzsmirigybetegek aránya, pedig a „normál” populáció tagjai között is elképesztő méreteket ölt. A véletlen műve lenne, hogy hisztaminózis esetén még ettől is többször találkozhatunk vele? Gyere és olvasd el! A cikkben tisztázom a hisztamin intolerancia és pajzsmirigy betegségek kapcsolatát.
A hisztamin intoleranciát sokszor összefüggésbe hozzák mind a tenziós típusú fejfájással, mind a migrénnel. De vajon valóban igaz, hogy némi hisztaminban gazdag étel képes olyan migrént okozni, hogy az ember a toaletten lógva az életéért könyörög? A cikkben utána járok a „hisztamin típusú fejfájásnak”.
Több olyan természetes hisztamin csökkentő hatóanyag is van, amely valamilyen módon befolyásolni tudja a hisztaminháztartást. Ezek a gyógynövények nagyon jól kiegészíthetik a hisztaminózis terápiáját, de fontos tisztában lenni azzal, hogy mikor használjuk őket.
