Hisztamin intolerancia és pajzsmirigy betegségek kapcsolata
A hisztamin intoleránsok között szembetűnően gyakori a pajzsmirigybetegek aránya. A véletlen műve lenne, hogy hisztaminózis esetén még ettől is többször
Egy egészséges mértékű szorongás az élet természetes része. A szorongásos zavarokkal küzdő emberek azonban olyan intenzitású félelemmel, szorongással, aggodalommal gondolnak bizonyos helyzetekre, amik képesek a mindennapjaikat korlátozni.
A félelemnek evolúciós haszna is van, mert aki nem fél semmitől hajlamos olyan rizikós helyzetekbe belemenni, amelyek életveszélyesek lehetnek. Vagyis tartani bizonyos dolgoktól kimondottan előnyös is lehet. A probléma ott kezdődik, amikor valakinél a félelem mértéke rendszeresen meghaladja a valós veszély mértékét.
Egy vizsga vagy nehéz élethelyzet előtt teljesen normális, ha feszültséget érzünk. Szorongásos zavarról akkor beszélünk, amikor a félelem és az aggódás túlzottá, állandóvá válik, és már nincs arányban a kiváltó helyzettel.
Ilyenkor a szorongás nem segít minket, hanem megnehezíti a mindennapokat, befolyásolja az alvásminőséget, a munkabírást, a kapcsolatainkat és akár testi tüneteket is okozhat. A WHO és a Mayo Clinic adatai szerint a szorongásos zavar a világ egyik leggyakoribb mentális egészségügyi problémája, amely kezelés nélkül tartósan rontja az életminőséget.
Azért foglalkozunk a szorongással a hisztamin.info oldalon, mivel a szorongás és a stressz hisztamint szabadítanak fel, ezért szabotálni tudják a legjobban kivitelezett diétát is.
A szorongásos zavarok azoknak a pszichés zavaroknak a gyűjtőneve, amelyek általában valódi, külső fenyegetés nélküli túlzott félelem kapcsán alakulnak ki. Az okok és a tünetek eltérőek, de mindegyikre jellemző a túlzott félelem vagy aggódás.
Ide soroljuk:
A szorongásos zavarok megjelenéséért általában nem egyetlen tényező felelős. Inkább több, egymást erősítő okról beszélhetünk, amelyek közösen vezetnek oda, hogy a szorongás állandósul és kórossá válik. Szakemberek gyakran csak egy kiváltó tényezőre koncentrálnak, és azt próbálják kezelni, ez viszont sok esetben csak átmeneti enyhülést hoz, vagy teljesen hatástalan.
Ezért fontos, hogy a szorongás okait szélesebb körben vizsgáljuk, és ne hagyjunk figyelmen kívül olyan összefüggéseket sem, mint például a hisztamin szerepe a stresszben.
genetikai öröklött hajlam
gyermekkori körülmények, szülői minták, túl magas elvárások
évek alatt felhalmozódó stressz
Neurotranszmitterek egyensúlyának felborulása: az agyban zajló kémiai folyamatok zavara, ami fokozhatja a szorongást.
Az amigdala és a locus caeruleus rendellenes működése, amelyek kulcsszerepet játszanak a félelem és stressz feldolgozásában.
Egyéb egészségügyi problémák: pajzsmirigy-túlműködés, hipoglikémia, PMS, mitrális prolapsus.
jelentős veszteség, ami lelki traumát okoz, élethelyzeti változás
serkentőszerek (koffein, nikotin)
trauma: súlyos autóbaleset, fulladásközeli élmény, roham átélése
fóbiás helyzetek kerülése, „örökös aggódás” belső monológ (Mi van ha…)
téves meggyőződések, elfojtott érzések
asszertivitás hiánya, önbizalomhiány
tartós izomfeszültség és felszínes orrlégzés
túlzott koffein-, alkohol- vagy drog-használat
helytelen étkezési szokások, adalékanyagok és hisztaminban gazdag ételek
folyamatosan stresszes életmód
A szorongásos zavarok esetén zajló biokémiai folyamatokban a hisztamin mint neurotranszmitter kiemelkedő jelentőségű. A félelemmel teli gondolatokra, ijedtség hatására a test hisztamint szabadít fel, ami, ha hosszabb ideig is fennáll, képes a hisztaminháztartás felborítására. Az állandóan magas hisztaminszint túlterheli a lebontásért felelős DAO és HNMT enzimeket, ami hozzájárulhat a hisztaminintolerancia és szorongás kapcsolatának kialakulásához. Ezáltal az összes szorongásos zavar okozhat hisztaminintoleranciát, vagy felerősítheti annak tüneteit.
De vajon ez fordítva is igaz?
Nemcsak a szorongás vált ki hisztaminfelszabadulást, hanem a túl sok hisztamin a szervezetben is előidézhet szorongásos tüneteket.
A hisztamin értágító hatású, emeli a pulzusszámot, és ezáltal csökkenti a vérnyomást. A test válaszként adrenalint szabadít fel, hogy ellensúlyozza a változást: emeli a vérnyomást és csökkenti a hisztaminszintet.
Az adrenalin mellékhatása, hogy erős szívdobogást, nyugtalanságot és fejfájást okozhat. Ez rendkívüli stresszhelyzetet eredményezhet a szervezetben, ami pánikhoz vezet, és a hízósejtek további hisztaminfelszabadítással reagálnak rá.
Tulajdonképpen egy ördögi kör jön létre: a szorongás fokozza a hisztaminfelszabadulást, a hisztamin pedig újabb szorongásos, sőt pánikszerű tüneteket okoz. Ez magyarázatot adhat arra, miért élnek át sokan „megmagyarázhatatlan” szorongást, heves szívdobogást vagy akár pánikrohamokat hisztaminintolerancia mellett.
Jogosan merül fel a kérdés: melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? A szorongás váltja ki a folyamatos hisztaminfelszabadulást, ami idővel hisztaminintoleranciához vezet, vagy éppen az állandóan emelkedett hisztaminszint okozza a szorongást?
Egyes esetekben nagyon nehéz meghatározni, hogy a probléma valójában hol gyökerezik. Az azonban biztos, hogy a hisztaminintolerancia önmagában nem okoz pánikbetegséget vagy szorongásos zavart – még ha korábban voltak is ilyen feltételezések, például dr. Carl C. Pfeiffer kutatásai nyomán. Ha így lenne, minden hisztaminintoleráns ember küzdene valamilyen pszichés tünettel, de szerencsére ez csak egy kisebb hányadot érint.
A gyakorlatban inkább több tényező együttes fennállása vezethet a szorongás és a hisztamin-anyagcsere felborulásának összekapcsolódásához. Ha valaki genetikailag hajlamos a szorongásra, egy hosszan tartó stresszes életszakaszban insomnia (álmatlanság) is jelentkezik, már ez is emelheti a hisztaminszintet. A tartósan magas hisztamin csökkenti a DAO enzim aktivitását, vagyis rontja a lebontást. Ha ehhez még hisztaminban gazdag étrend vagy alkoholfogyasztás is társul, a szint tovább emelkedik, ami pánikrohamokat válthat ki. Az ismétlődő pánikrohamok pedig a pánikbetegség kialakulását okozhatják.
Mivel a pánik erőteljes hisztaminfelszabadulással jár, így tulajdonképpen ez a két, egymástól eltérő betegség, egymás éltetőjévé, fenntartójává válik.
Dr. Carl C. Pfeiffer a 1970-es években összefüggést talált a magas (hisztadélia) és az alacsony (hisztapénia) hisztaminszint, valamint bizonyos pszichés betegségek között. Azt a nézetet vallotta, hogy a mentális betegségek kialakulásáért metilációs probléma a felelős. Azzal magyarázta a feltevését, hogy a metiláció felelős az agyban található kulcsfontosságú neurotranszmitterek – mint a szerotonin, dopamin, norepinefrin és hisztamin – termelődéséért és a felesleges mennyiség lebontásáért is. Rájött, hogy a metilációs aktivitást monitorozni tudja a vérben mért hisztaminszint révén. A mentális zavarokkal küzdő betegeinek kezelése azon a módszeren alapult, hogy a metilációt ortomolekuláris mikrotápanyag-pótlással, aminosavak adásával egyensúlyba hozza. Kutatásai során több mint 20.000 skizofrén beteget vizsgált és próbált kezelni. Dr. Pfeiffer a halála után, 1988-ban a szellemi hagyatékát dr. William J. Walshra ruházta.
Dr. Walsh, a Walsh Research Institute nonprofit szervezet alapítója továbbra is úttörő az agy anyagcseréjének kutatása terén.
Dr. Pfeiffer és dr. Walsh a kutatásaik alapján a betegeket két típusba sorolták:
A magas hisztaminszinttel (hisztadélia) rendelkező típusok az alábbiakra hajlamosak:
A túl alacsony hisztaminszinttel (hisztapénia) rendelkezők pedig az alábbiakra hajlamosak:
Az 1980-as években a központi idegrendszerben felfedezték a H3-receptort, ami bebizonyította, hogy a hisztamin nemcsak mint a szöveti hormon, hanem mint neurotranszmitter is funkcionál. A H3-receptor az emberi testben főként preszinaptikusan található meg a központi és a perifériás idegrendszerben. Autoreceptorként gátolja a hisztaminfelszabadulást. (Ez úgy működik, hogy a hisztamin a receptoron dokkolva saját maga juttat olyan információt a sejtbe, amellyel a további felszabadulást megakadályozza: negatív visszacsatolási mechanizmus.) A preszinaptikus receptorokon – különösen a H3-receptoron – a hisztamin szabályozólag hat a noradrenerg, szerotoninerg, kolinerg, dopaminerg és glutaminerg idegsejtekre a központi és perifériás idegrendszerben azáltal, hogy gátolja az acetilkolin, norepinefrin és a szerotonin felszabadulását. Ennek pedig az alábbi tünetei lehetnek: szorongás, pánik, nyugtalanság, szapora szívverés, alvászavar és pszichózis. A hisztamin tehát közvetett módon befolyásolja e neurotranszmitterek hatásait. E mechanizmusok által a H3-receptorok részt vesznek az éhség- és szomjúságérzés, a nappali-éjszakai ritmus, a testhőmérséklet és a vérnyomás szabályozásában. Ezenkívül ez a receptor szerepet játszat a idegi eredetű fájdalom patofiziológiájában, skizofrénia, Parkinson-kór és ADHD esetén.
Hiába, a fenti felfedezések ellenére az agyi régiók működése és a neurotranszmitterek pontos szerepe a szorongásos betegségek esetén a mai napig nem teljesen tisztázott. A mentális zavarokkal küzdők csak egy bizonyos hányadánál mutatható ki hisztamintöbblet, másoknál kórosan alacsony a hisztaminszint, egy részüknél pedig teljesen normális, és látszólag nincs összefüggés.
Nem lehet azt mondani, hogy minden hisztaminintoleráns vagy masztocitózisos beteg pszichés problémákkal küzdene, vagy fordítva. A fent felsorolt kiváltó okok keveredése okozza a pszichiátriai betegségeket, és a részletesebben taglalt biológiai tényezők, mint a rossz metiláció vagy a H3-receptor szerepe csak egy közülük. Ha a kiváltó tényezőkből csak egyre koncentrálunk, nagy eséllyel nem fogunk eredményeket elérni a gyógyulás terén.
Egy holisztikusabb szemlélettel, amely az ember egészét nézi és próbálja „megjavítani”, nagyobb sikereket könyvelhetünk el.
Roger Baker: Wenn plötzlich die Angst kommt: Panikattacken verstehen und überwinden
Klaus Bernhardt: Panikattacken und andere Angststörungen loswerden: Wie die Hirnforschung hilft, Angst und Panik für immer zu besiegen
Kyra und Sascha Kauffmann: Natürlich high
Dr. Edmund J. Bourne: Szorongások és fóbiák gyógyításának kézikönyve
Eckhart Tolle: A most hatalma
1.) https://metabolichealing.com/histamine-allergies-brain-gut-health/
2.) Ellenbroek BA. Histamine H₃ receptors, the complex interaction with dopamine and its implications for addiction. Br J Pharmacol. 2013 Sep;170(1):46-57. doi: 10.1111/bph.12221. PMID: 23647606; PMCID: PMC3764848. https://doi.org/f47f3k
3.) C. Ito, The role of brain histamine in acute and chronic stresses,
Biomedicine & Pharmacotherapy https://doi.org/cpsfrg
4.) Histamine and Anxiety: When Excess Histamine Feels Like A Panic Attack
A hisztamin intoleránsok között szembetűnően gyakori a pajzsmirigybetegek aránya. A véletlen műve lenne, hogy hisztaminózis esetén még ettől is többször
A hisztamin intoleranciát sokszor összefüggésbe hozzák mind a tenziós típusú fejfájással, mind a migrénnel. De vajon valóban igaz, hogy némi
Több olyan természetes hisztamin csökkentő hatóanyag is van, amely valamilyen módon befolyásolni tudja a hisztaminháztartást. Ezek a gyógynövények nagyon jól
